„Egy rakás szar ez az egész, tiszta néphülyítés”. Mondta valamikor a nyolcvanas évek végén a Nemzet Nem Csótánya Nagy Feró, miután átvette a hazai pop és rockzene sokáig egyetlen szakmai díját az Arany Zsiráfot. A Beatrice sztárja komolyan gondolta nem mindennapi véleményét, ennek megfelelően a bronzból készült Arany Zsiráfot egy dühös mozdulattal bedobta a kertje végében lévő kecskeólba, amely ma az Old Man’s Pub-ban található Zenész Múzeumban látható. Annak idején a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (MAHASZ) vezetői igen komolyan elgondolkodtak, milyen elnevezésen rendezzenek évenként ismétlődő zenei gálát, ahol díjazzák a különböző pop és rockzenei lemezeket ill. előadókat. Igazi „magyaros” néven gondolkodtak, amely hűen kifejezi a magyaros popzene nem mindennapi múltját, egyben előretekint, hiszen sorra tűntek fel a jobbnál jobb produkciók. Többek között az „Arany Puli”, az Arany Ló”, Az „Arany Paprika” a Lánchíd” nevek merültek fel. Az Arany Páva név már a hatvanas évek közepétől foglalt volt, ezen a címen rendezték meg a királyi tévé népzenei seregszemléket. Lett végül „Arany Zsiráf” ugyanis a szakma hivatalos ítészei (?) szerint ez az elnevezés nemzetközi rangot ad az évenkénti díjazásoknak. Egy ideig valóban rangot jelentett a pop rock művészet képviselőnek az „Arany Zsiráf” díj, ugyanis mintegy biztosítéka volt, hogy a következő években is megjelenhet egy – egy újabb lemezük. Óriási tévedés volt, hamar kiderült a hosszú nyakú afrikai állatról elnevezett díjat a MAHASZ és az egy idővel Magyarországon megtelepedett kiadói labelek: Warner, Polygram, Sony, BMG évenként maguk között osztják ki, gondosan ügyelve, hogy minden évben minden kiadó megkapja a hazai és külföldi kiadványáért a díjakat. Nyilvánosan bizonyítva széles világ előtt elért eredményeit.
Néhány éve a zsiráfot Fonogram díjra cserélték, de a felhajtás és a cél változatlan maradt. Ismert tény, a jelenlegi gazdasági helyzetben szinte csak a nagy kiadók „reszkíroznak”, azaz jobbára csakis ők képesek lemezt kiadni.
„Egyre jobban izgulnak a döntős hazai zenészek, nyilvánosságra hozták a Fonogram jelöltek listáját”. Olvashatjuk néhány napja a hazai médiában. Semmi más, mint újabb bulvárfogás. A tavalyi cirkuszon, a Fonogram – magyar zenei Díj Gálán a blueskirály, Bill hallatlan unott arccal szerepelt. Gondolom eszébe ötlött az -az időszak, amikor megjelent a Hobo Blues Band első lemeze, amikor is a szakma prominens személyisége Erdős doktor kijelentette: „Ezek a hosszú hajú kóklerek soha semmilyen díjat nem kaphatnak”. Egy ideig így is történt.
„Vegyél eggyel több zenét” az egyik jelszava az idei Fonogram gálának, amikor is huszonkét kategóriában osztják ki a kiadók egymás között a díjakat. Hallom a vásárlók és maguk a zenészek látnoki kérdését. Miből. Ennyiért?
No és természetesen magyaros szokás szerint újítottak is, a hivatalos elnevezés szerint: „Fonogram Komolyzenei és Népzenei Bizottság osztogatja majd a különböző kategóriájú díjakat. A komolyzenei kifejezéstől komoly ez az össznépi giccsparádé? Igen rangos kulturális és zenei szakemberek, sőt tankönyvek tanúsága szerint ma már klasszikus zenéről kellene beszélnünk.
Utolsó kommentek